Település története

Nevét a szláv drbra (völgy, szakadék, szkület) szóból származtatják egy "ce" kicsinyítõ képzõvel. Az elsõ adatok szerint IV. (Kun) László a zalai vár Debréte nevû földjét cserélte el Zsidóval, annak Kebele nevû földjéért. 1500-as évek elején tulajdonosai kisbirtokú nemesi családok. A század második felére elnéptelenedik.

1613-ban is csak egyetlen negyedtelkes lakott portáját írják össze. A falu 1740 után kezd népesedni. Lakói között németek és szlávok is fellelhetõk. 1770-es feljegyzések szerint közutakon kívül fekszik. A falu lakossága a mezõgazdaságból élt. Összeírásokban sem iparos, sem kereskedõ nem fordul elõ. Lakóinak száma 1805-re 184 fõre gyarapodott.

A kishatárú, kevés népességû falu az elmúlt két évszázad alatt csak lassan fejlõdött. Közigazgatásilag 1888-ig Óhídhoz, majd 1907-ig Mihályfához tartozott. Jelenleg Sümegcsehin székel a körjegyzõség.A település földrajzi helyzete

A Keszthelyi-hegység északi elõterében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park közvetlen szomszédságában, félúton Zalaszentgrót (13 km) és Sümeg (11 km) között találjuk. A hozzá tartozó Kovácsi-hegy szõlõskertjeibõl szép panoráma nyílik a Zala és a Marcal völgyére, a Sümegi várra. 

Döbröce Zalaszentgrót és Sümeg között, Zala megye északkeleti részén elhelyezkedő község. Polgármesteri hivatala Sümegcsehin székel.

Közlekedés: Döbröce a Zalaszentgrótot Sümeggel összekötő kis forgalmú mellékút mellett fekszik.

Autóbusz közlekedés is viszonylag ritka, Zalaszentgrótról és Sümegről érkeznek ide elővárosi autóbuszok.